Barsai János: Emlékeim a Budapesti Piarista Gimnáziumról | Magyar Piarista Diákszövetség

Barsai János: Emlékeim a Budapesti Piarista Gimnáziumról

Emlékeim tanáraimról, a Magyar Kegyes Tanítórend budapesti gimnáziumában eltöltött 8 év alatt, 1939 és 1947 között.

 

A gimnáziumba személyesen Dr. Balanyi György igazgató vett fel 1939-ben a rákospalotai MÁV-telepi Állami Elemi Iskolában elvégzett négy év alsó fokú tanulmányaim után.  Mivel abban az évben sok jelentkező volt, a szokásos „A” és „B” osztályok (50-50 fő) mellett az igazgató saját irodája szomszédságában egy kis létszámú „C” osztályt (30 fővel) hozott létre. Igy tehát bejáró lettem Rákospalotáról az I.C-ben. Dr. Balanyi György, a történelem-tudomány kivételes tehetségű tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

                               

Osztályfőnökünk Dr. Para Imre volt, halk szavú tudós ember, aki a földrajzot és természetrajzot tanította. Kiss József – csak Szepinek hívtuk –tanította a szépírást. A Magyar Gyorsíró Szemle főszerkesztője volt. Nála megtanultuk a szépírást valóban.(Később nála tanultam meg a gyorsírást, amelynek hasznát vettem a műegyetemi jegyzetkészítésnél.)

Meskó Lajos tanította a magyar nyelvet igen jól, senki sem bukott meg. Meskó tanár úr nemrégen halt meg az USA piarista tartományban 98 éves korában. A hittant Ohmacht Nándor tanította, aki gyóntatónk is volt, úgyszólván az érettségiig. Náci bácsinak hívtuk és szívesen hívta meg a lelki problémákkal küszködő diákjait beszélgetésre. Mi ezeket lelki fröccsnek hívtuk. Dr. Pogor Ödön tanította az éneket és az órákat hegedűléssel tartotta meg. A testnevelést Szilágyi Géza tartotta, a kíváló kosárlabda játékos és edző. Nekünk még rajzot is oktattak annak idején. Ezt Huber István festőművész tette, aki megismertette velünk a népi művészetet is. A latint Vékey Károly úr tartotta, akiről később írok, mert a felsőbb osztályokban is tanított, a mennyiségtant Szűcs János oktatta. Az osztályban 32-en voltunk és csak egy bukás volt (latinból), azaz javítóvizsgát lehetett tenni. Abban az időben a következő jegyek voltak: 1 (jeles), 2 (jó), 3 (elégséges), 4 (elégtelen).

Közölték az általános tanulmányi eredményt is. Egy négyes mellett már az is négyes volt. Viszont kitűnő volt, ha a tanuló minden főtárgyból jelest kapott,

Mint Rákospalotáról bejáró diák, a vasárnapi és ünnepnapi misehallgatást Rákospalotán is megtehettem, de az ottani plébánostól igazolást kellett hoznom.

Sajnos, az összeszokott osztályt nem tartotta meg a rend II.C néven. Mivel az I.A. és I.B osztályokban sok bukás volt, a mi osztályunkat megfelezve berakták a következő évi II.A és, II.B osztályokba. Én a II B-be kerültem, ahol 60-an kezdtük a következő évet.

 

A II.B osztályfőnöke Dr. Ongrádi József volt, aki az előző évben az I.B osztályt is vezette. A magyar és latin nyelvet tanította nekünk. A matematikát új tanár tanította Balogh Ferenc, avagy Bonzó, akit hamar megszoktunk. Megszerettük Szemenyei Lászlót, aki a földrajzot és természetrajzot tanította. Ő lett az osztályfőnökünk az V.B-ben, valamint a VI.B első félévében, Budapest ostromáig, mivel Ongrádi József tábori lelkész lett, később a rendtől is megvált. A rajzot és az éneket a régi oktatók tanították, míg a testnevelést Stefánszky Szilárd vette át. Ő volt általában a B osztályok testnevelője. Még idős korában is fejen állt. Náci bácsi más elfoglaltságok miatt nem tudta vállalni a hittanoktatást. Ezt Wagner Lajos bácsi vette át ez évben, aki a görög és latin nyelvek kíváló tudósa volt. A III.B-ben szintén Dr. Ongrádi József volt az osztályfőnök, továbbra is a magyar és a latin nyelvet tanította. Balogh Ferenc, Huber István, Stefánszky Szilárd és Szemenyei László urak maradtak; az éneket dr. Papp László vette át, aki bűbájos volt. Cserkészvezetőként is működött és a háború után ő lett a Magyar Kegyes Tanítórend általános iskola igazgatója, majd a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek budapesti gimnáziumának igazgatója. A hittant Bozi Ferenc vette át. Új szint jelentett Öveges József, aki a természettant (fizikát) tanította nagyszerűen. Nagyszerű kisérleteket mutatott be. Élvezet volt előadásait hallgatni. Megkezdtük a német nyelv tanulását Faludi Béla oktatása mellett. A Műegyetemen sok német könyvből tanultam. Egyébként dr. Magyar László írta a „Tanuljunk könnyen németül, latinul és angolul” sorozatokat. 1956-ban elhagyta az országot és az USA-ban találkoztam vele. Panaszkodott az USA diákok szétszórtságára. A magyar történelem nagyszerű eseményeit Balanyi úrnál hallgattuk, a kiváló előadónál. 1941 őszén Dr. Balanyi György lemondott az iskola igazgatói posztjáról tudományos elfoglaltságai miatt, de a történelem oktatását vállalta. Igy a harmadik gimnáziumi évemben az iskola igazgatója dr. Ferenczi Zoltán lett. Katonás természetű ember volt. 1941 őszén beléptem a 2.B K.G. cserkész csapatba.. A rajunk parancsnoka Hardi Mihály (Kis Pipin) piarista volt. Szelid emberként ismertük meg őt. A cserkészetben szerettem meg a népi írókat, a magyar népdalokat és a közösséget.

A IV.B-ben szintén Dr. Ongrádi József volt az osztályfőnökünk, de március 16-tól tábori lelkészi feladatot vállalt, a latin nyelv oktatását megtartotta, de a magyar nyelvet Kovács László vette át tőle. A háborús események miatt bevezették a honvédelmi ismeretek oktatását. Ezt, a természetrajzot és az egészségtant szeretett tanárunk Szemenyei László tartotta, aki valójában már ekkor lett osztályfőnökünk. Kovács László igazgatóhelyettes volt és a szinházba való járást is megszerettette velünk. (Nemzeti Szinház, Az ember tragédiája, Opearház: Bánk bán stb.) .A matematikát (mennyiségtan) Szoboszlay András gyakorló tanárjelölt vette át márciustól, mivel Balogh Ferenc márciustól katonai szolgálatot teljesített. A hittant visszavette Ohmacht Nándor, a németet Faludi úr tartotta és az ókori történelmet Balanyi úr szerettette meg velünk. Stefánszky Szilárd változatlanul testnevelés oktatónk volt. Még ebben az évben Huber István festőművész úr befejezte kiváló tanítási óráit velünk. Beszélt a magyar népművészetről, az építészetről, a festészetről, az ókor művészetéről, a görög és római művészetről. Élveztük előadásait.

 

Az V.B osztályban Szemenyei László volt az osztályfőnökünk, akit nagyon szerettünk, mert sok keskenyfilmes vetített előadást tartott, már az előző években is. (VKM filmek). Ő tanította nekünk továbbra is a természetrajzot, a honvédelmi ismereteket. A várható bombázások miatt az iskolai év november 3-án kezdődött és április 1-én végződött. A matematikát a kiváló Kovács Mihály vette át, aki már a háború után megalkotta az első iskolai számítógépet. Utolsó élő tanárunk volt, még az ötvenéves érettségi találkozónkon részt vett. A latint Kiss József vette át, Faludi úr (Ficli) tanította változatlanul a németet, a magyar nyelv oktatását Mihálkó Béla vette át, aki igen csendes ember volt. A történelmet Dr. Somogyi Zoltán oktatta nagy lendülettel. Ohmacht Náci bácsi vitte tovább a hittant, Stefánszky úr a testnevelést. Megkezdődött a harmadik nyelv oktatása is. Három nyelv között lehetett választani: francia, olasz és ó-görög. Én az ó-görög nyelvet választottam, mivel orvos akartam lenni. Nagyszerű tanárunk volt: Vékey Károly, a latin és ó-görög nyelvek tudósa.

Nála tanultam meg élvezni Anakreon és Sappho költeményeit görög nyelven.

A németek március 19-én megszállták Magyarországot és április elején megkezdődtek az angol és amerikai légierők bombázásai. Így célszerű volt befejezni az iskolaévet április 1-én. A gimnázium június 25-én kapta az elő csapást, egy hatalmas bombát az észak-keleti sarkon. A VI.B osztályt két részletben végeztem. Az oktatás október 1-én kezdődött meg az V.B-ben már ismertetett tanárokkal, kivéve a magyar nyelvet, ahol Mihálkó Béla helyett Kiss József vette át azt. Az osztályfőnökünk Szemenyei László volt, aki a vegytant tanította. A tanítás november elején fejeződött be a háborús események miatt (Budapest ostroma. Erről külön lehet írni az iskola hatalmas káraival és az újjáépítéssel.) Az ostrom után március közepén kezdődött meg a tanítás, de én Rákospalotáról csak május elején tudtam bejárni, akkor is eleinte gyalog. Összevonták a VI.A és VI.B osztályokat és osztályfőnökünk a VI.A volt főnöke, a kiváló történelemtudós dr. Gál István lett. Nagyon megszerettük. Ő tanította a történelmet, a latin nyelvet és az új tantárgyat, a gazdaságtant.

A magyar nyelvet továbbra is Kiss József (Szepi) tanította, a németet Faludi Béla, a hittant Ohmacht Nándor. Voltak időszakok, amikor Náci bácsinak más elfoglaltsága akadt és ekkor Tomek Vince úr helyettesítette őt. Tomek úr nagyszerű előadó volt. Élvezettel hallgattuk őt. (Akik a francia nyelvet vették fel, ismerték őt.) Mivel Kovács Mihály és Szemenyei László urak a leventéket kisérték Németországba az ostrom előtt és még nem érkeztek vissza, a vegytanoktatást dr. Kanszky Márton,a matematikát az általam tisztelt és szeretett Öveges József vette át. Olyan jól oktatott, hogy a trigonometriát és a több ismeretlenes és másodfokú egyenleteket az órákon megtanultam és kedvem volt többfajta módon megoldani azokat. A görög nyelvet továbbra is Vékey úr tanította, a testnevelést Szilágyi Géza. Az iskola igazgatója az ostrom után Dragos Károly lett. Minden reggel ott állt az iskola bejárat kapujánál és figyelte a bejövő diákokat. Akin nem volt sapka (16-18 évesek már nem szívesen viselték), megjegyezte: „Diáksapka!!!” Ezért ez lett a beceneve.

 

A VII.B-ben új osztályfőnöket kaptunk, aki az érettségiig vitt minket, Mihályfi Gézát. Ő oktatta a matematikát és a fizikát. Érdekes stílusa volt. Eleinte Géza bácsinak hívtuk őt magunk között, később valamelyik osztálytársunknál felmerült a Stanci nagynéni és ekkor a Géza bácsi helyett a Stanci néni név maradt rajta. Dr.Gál úr tanította továbbra is a történelmet, a gazdaságtant és megkezdte a műalkotások ismertetését (rajz néven). Új tanárokat kaptunk a latin és a magyar nyelvekre. A latint Dr. Kerkai József oktatta. Nagyszerű előadó és elbeszélő volt. Beszélt a görög és római túlvilági felfogásról és Kháron ladikjáról a Stix folyónál. Ő a Kháron becenevet kapta. A magyar nyelv oktatását Dr. Kovács Alajos kezdte meg. Jól tanított és igazi úrnak tartottuk őt. Folytatódott az ének oktatás is, amelyet szintén ő tartott. Megváltóként jött dr. Magyar László a németoktatásban. Helyrerázott minket az érettségiig két év alatt. A görög nyelvet Vékey úr vitte tovább, a testnevelést Stefánszky úr. Ismételten volt földrajzoktatás ebben az évben, Szemenyei László úrral.

 

A VIII.B-ben tanáraink maradtak, azaz a matematikát és fizikát Mihályfi úr, történelmet, gazdaságtant és rajzot dr. Gál úr, latint dr. Kerkai úr, németet dr. Magyar úr, magyart és éneket dr. Kovács Alajos úr, egészségtant (a földrajz helyett) Szemenyei úr, görögöt Vékey úr, testnevelést Stefánszky úr oktatta. Viszont kaptunk egy új, élvezetes tárgyat, a bölcseletet egy nagyszerű új tanárral, Dr. Simon Sándorral. Kíválóan magyarázott a logika, pszichológia elemeiről, ismertette a retorikát is. Élvezettel hallgattuk előadásait. A felelésnél a tanulókat doktőr X.Y. névvel szólította fel. Május elején fejeztük be az évet, szép ballagásunk volt még a régi iskolában 1947-ben és megkezdtük az érettségi vizsgálatokat. 1947 szeptemberében felvettek a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki karára, ahol 1949-ben a kar „B” tagozatára (villamos tagozat) iratkoztam be. 1951-ben kaptam meg a villamosmérnöki oklevelet. 2016-ban az egyetemen vasdiplomát kaptam.

 

Összefoglalva: a Magyar Kegyes Tanítórend budapesti gimnáziumában 1939-47 között kiváló tanáraim voltak, akik olyan ismereteket adtak, hogy azokkal a Műegyetemen is megálltam a helyemet, a hazai és külföldi egyéb tanulmányaim és munkáim során is. Katolikus szellemben neveltek és a gimnáziumot sohasem tagadtam meg. Emberszeretet tanultam, amikor a zsidó származásuak kabátjáról levetették a sárga csillagot az iskolában. Együtt jártunk református, evangélikus és zsidó osztálytársakkal. Fizikai nevelést is kaptunk egészségünk megtartására. Tanáraim szerettették meg a klasszikus zenét velem, a művészetekben (építészet, festészet, szobrászat) való gyönyörködést, beleértve a népi művészetet, az irodalmat, a költészetet, az olvasást. A gimnáziumban és a cserkészetben ismertem meg a népi írókat, a magyar népzenét (pentatónia), Bartók és Kodály zenéjét. Igen hálás vagyok tanáraimnak és a gimnáziumnak. Ezért vállaltam munkát a Diákszövetségben is és szívesen énekelek a Sík Sándor Kórusban, ahol haláláig Borián Tibor atya volt a karvezető.

2017. június 3-án tartottuk meg a 70. érettségi találkozónkat abban az épületben, ahol 1947-ben az „A” és „B” osztályokban 76-an érettségiztünk. Tudomásunk szerint jelenelg 11-en vagyunk életben. Hatan tudtunk ezen részt venni, Isten segítségével, öt feleséggel és több özveggyel. A szentmisét régi barátunk, dr.Sóczó Ferenc atya tartotta, a Rubin Matúra lapokat az ünnepélyes beszélgetés után Labancz Zsolt tartományfőnök úr adta át, Strommer Pál úr, a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke kiséretében.

Dr.Eng.(h.c.)   Barsai János                     Budapest  2017 augusztus 20.

Címkék: