Másfél éve szegedi látogatásomkor – a rendház vendégeként – három piarista tanárral terveztem interjút. Az ebédnél egy kedves mosolyú, nyitott tekintetű novícius is bemutatkozott: Morvai Gábor. Kiderült, hogy matematika–történelem szakos tanár szeretne lenni. Egy évvel később ismét találkoztunk, de akkor már nem Szegeden, hanem Budapesten, a Kalazanciumban.
- Miért pont matematika és történelem?
- Sokan ellentétesnek tartják ezt a párost, de számomra mindkettő meghatározó élmény volt. Eredetileg a Corvinus Egyetem pénzügy-számvitel szakára mentem, gondolva, hogy ez ötvözi a számok iránti szeretetet és a szervezési készségeket. Azonban hamar rájöttem, hogy a tanárság az én utam. Végül az ELTE-n kezdtem el tanulni kedvenc tantárgyaimat.
Hol érettségiztél?
2018-ban, a Budapesti Piarista Gimnáziumban, Bán Róbert osztályában. A tudományok iránti - érdeklődést, a barátságokat és a szakköröket is ennek az iskolának köszönhetem.
- Hogyan alakultak egyetemi tanulmányaid?
- 2019-ben párhuzamosan végeztem a Corvinuson és az ELTE-n tanárképzést. A COVID időszakában az online oktatás segített az összehangolásban. Kiváló tanáraim voltak, akik igazi szellemi mesterekké váltak számomra – különösen a fiatal történészek és néhány neves professzor.
- Vallásos közegből érkeztél?
-- Igen, vallásos nagycsaládból származom, Nógrádból. A családi esti imák, a pásztói egyházközség, és gyerekkori ministrálásaim alapvetően meghatározták hitemet. Később a pesti katolikus iskolák és közösségek segítettek elmélyíteni ezt.
Mikor döntöttél a piarista hivatás mellett?
- Nem volt hirtelen döntés. Bár gyermekkorban és gimiben is felmerült a papi hivatás gondolata, sokáig elhessegettem. Végül 21 éves koromban egyre inkább foglalkoztatott a piaristaság, és 2022-ben részt vettem egy nyílt hétvégén a Kalazantínumban – szinte titokban. Onnan indult a konkrét út.
- Voltak példaképeid?
- Szent II. János Pál pápa gyerekkoromtól kezdve nagy hatással volt rám. Az ő hite és fiatalok iránti nyitottsága lenyűgözött. Papok közül Pákozdi István, Kecskés Attila, valamint tanáraim közül Bán Róbert és Wettstein József voltak meghatározóak.
- Milyen élmény volt a szegedi noviciátus?
- Nagyon különleges és mély időszak. Fontos volt az elcsendesedés, az önreflexió. Lelki kísérőim, Keserű György és Serényi Tamás sokat segítettek. Bár befelé fordulás jellemezte az évet, lehetőségem volt iskolai eseményekbe is bekapcsolódni. Különösen emlékezetes a kollégiumi zenekar és a veteményeskert.
- Milyen volt az iskolai közösséghez való viszonyod Szegeden?
- Kezdettől fogva nagyon barátságosan fogadtak és őszintén mondhatom, hogy az év végére szinte családtagnak éreztem magam. Az óraterhek hiánya lehetőséget adott mélyebb beszélgetésekre a tanári közösségben. Nagy élmény volt a közelség és közvetlenség.
- A rendtársak vagy az elcsendesedés segítette jobban az istenkapcsolatodat?
Mindkettő fontos volt. A lelki kísérők jelenléte segített abban, hogy ne magányként éljem meg az elvonulást, hanem mint lehetőséget az elmélyülésre és az önismeretre.
- Nem hiányzik a régi közösség, család?
- A noviciátus megtanított arra, hogy mely kapcsolatok mélyek és tartósak. A levelezés például személyesebb és maradandóbb élményt nyújtott, mint az online kommunikáció. Emellett az új közösség is sokat adott.
- Hogyan érted meg a „piaristaság” lényegét?
- Ez egy életen át tartó folyamat. A jelöltség alatt végiglátogattam a magyar piarista intézményeket, sokat olvastam, és a Kalazancius Mozgalomban is aktív vagyok. Lelkesít, hogy kortárs vezetőkben is lángra lobbanthatjuk a piarista küldetés iránti szenvedélyt.
- Milyen a piarista képzés menete?
- Jelenleg studens vagyok, azaz a második egyszerűfogadalmas évemet kezdem. A teljes képzés 8 év: 1 év jelöltség, 1 év noviciátus, 6 év studentátus. Ez utóbbi a tanulmányokra és a küldetésbe való bekapcsolódásra helyezi a hangsúlyt.
- Budapesti élet – zavaró a nyüzsgés?
-A nyitott ablakos alvásról lemondtam, de a városi lét nem akadály. A rendház falain belül béke van, és a közösségi élet, valamint a tanulás kerül fókuszba.
- Milyen különbségeket érzel Szeged és a Kalazancium között?
- A tanulmányi elfoglaltság miatt itt kevésbé vagyok jelen az iskolai életben, de ez most fog változni a tanítási gyakorlat miatt. Szegeden több idő jutott a közösségi kapcsolatokra.
- Nem tartasz a piarista tanári pálya kihívásaitól?
- Van bennem izgalom, de nem félelem. Jó példákat láttam magam előtt, és hiszem, hogy a szeretet és a felkészültség átmegy a diákoknak. Nem baj, ha hibázom – a hitelesség fontosabb, mint a tökéletesség.
- Szigorú tanár leszel vagy inkább megértő?
- Fogadalmamkor az „Isteni Irgalmasságot” választottam szerzetesi névnek. Szeretném, ha ez hatná át a tanári pályámat is. Célom, hogy tanítványaim ne csak tudásban, hanem emberségben is fejlődjenek, és ráérezzenek Isten szeretetére.
Isten áldását kérve tanulmányaidhoz és piaristává válásodhoz, a Piarista Diákszövetség nevében köszönöm a tartalmas beszélgetést.
Dr.Kölcsei Tamás