Kedves Öregdiáktársak!
A diákszövetség idei közgyűlése tisztújító közgyűlés, főtitkárt választunk. Nyolc év után új embert állítunk a posztra, hiszen két főtitkári ciklust követően átadom e feladatokat a közgyűlés bizalmát elnyerő utódomnak. Mindeközben persze magam is aktívan, sőt a munkamegosztás erősödésének köszönhetően bizonyos pontokon akár még aktívabban dolgozom majd tovább a piarista közösségért.
Hogy nyolc esztendő sok-e vagy kevés, az attól függ, honnan nézzük. Onnan nézve, hogy mennyi minden változott a diákszövetségben azóta, hogy megkezdtem a főtitkári munkát, ez az időszak soknak érződik. Számba venni is nehéz sajnos, hányan értek földi útjuk végére azok közül, akik évtizedeken keresztül meghatározó alakjai voltak az MPDSZ életének. Hálásak vagyunk nekik, hogy keretet teremtettek közösségünk életének, hosszú és sokszor nehéz időkön át őrizték és erősítették az öregdiákok összetartozását, és végül ránk, fiatalabbakra bízták közös ügyeink további intézését. Nagy örömünk, hogy többen azért még ma is itt vannak köztünk a „nagy öregek” közül.
Ez a nyolc év azonban nemcsak külön-külön hozott változást az életünkben, hanem a diákszövetség egészét is sajátosan érintette. Egy átmeneti kor első meghatározó időszakát látom benne, amikor már a bőrünkön, a mindennapi munkában vált érezhetővé az, amit addig a jövőbe tekintve mondtunk: hagyományaink megtartása mellett is új kezdeményezésekre van szükség ahhoz, hogy a diákszövetség az újabb öregdiák generációk számára is a piarista diákok közösségének összetartója maradhasson. Kulcskérdéssé vált a fiatal és a legfiatalabb, évről évre piarista iskolákban végző öregdiákok bevonása. Jelenleg még korántsem mondhatjuk, hogy ezt a feladatot sikerrel végeztük volna el, ami nem csoda, hiszen komoly kihívás ez. Minden közösség – legyen az civil, oktatási, politikai, egyházi – küzd a felnőtté váló korosztályok megszólításának nehézségeivel. A legfontosabb kérdésnek ugyanakkor azt tartom, hogy dolgozunk-e ezen, és keressük-e az új utakat a piarista diákok újabb generációinak megnyerésére.
Aki kicsit is követte az elmúlt nyolc év munkáját, az előtt nem lehet kérdéses a válasz: igen, keressük, minden tőlünk telhető erővel. Stratégiai folyamataink a „piarista alumni” gondolatától sok-sok tagozati programkezdeményezésen át a „PiárHáló” koncepciójáig a szándékainknál néha kicsit lassabban, de biztos vízió felé haladnak. Ha a munkánkat ezeknek a stratégiai távlatoknak a fényében nézem, akkor nyugodt szívvel mondom: minden reményünk és esélyünk megvan arra, hogy letegyük az alapjait az előttünk álló évtizedekben is sikeresen működő diákszövetségnek és öregdiák-hálónak.
Ehhez kérem a továbbiakban is mindannyiótok erkölcsi támogatását és minél többetek vállalkozó kedvét az új főtitkár és az egész elnökség munkájának segítésére.
Köszönettel az elmúlt évek támogatásáért, barátsággal:
Dr. Török Bernát
főtitkár